A csernobili atomerőmű-baleset hatása hazánkban

Magyarországot a radioaktív felhő április 29-én érte el, északkeleti irányból. A felhő elvonulását néhol csapadék is kísérte, emiatt az országon belül is jelentős eltérések voltak tapasztalhatók a szennyezettségben. Hazánkban a legszennyezettebb területek az Észak-Dunántúl, és a főváros környéke. Ezeken a területeken a cézium-137 aktivitáskoncentrációját a talajon a 2-5 kBq/m2 körüli értéknek mérték.


A talaj cézium-137 szennyezettsége

A levegőben főként a cézium-134, cézium-137, jód-131, jód-132 radioaktív izotópokat lehetett észlelni. A lakosság sugárterhelését egyrészt a talajra és a növényekre kihullott szennyeződés által okozott külső terhelés, másrészt ugyanezen anyagok táplálékláncba kerülése miatti belső terhelés adta. A felsorolt izotópokat a friss növényekben lehetett kimutatni, majd később az állati ételekben (tej, hús) is. (Eleinte a jód-131, később a cézium dominált.) A belégzés miatti belső sugárterhelés igen csekély volt.

   A csernobili baleset következményeként az átlag magyar lakos várhatóan egész élete során összesen 0.23 mSv külső és 0.09 mSv belső terhelésből származó effektív egyenértékdózist kap. Ez összesen 0.3-0.4 mSv-et jelent. (Összhasonlításként: a természetes sugárzás miatt évente átlagosan 2-3 mSv dózis éri szervezetünket.) Európai viszonylatban ez egyébként a "középmezőnyt jelenti":

   Hazánkban nem észlelték a daganatos megbetegedések számának a csernobili eredetű sugárterheléssel összefüggő növekedését. Nem mutatható ki sem a gyermekkori pajzsmirigy-rák, sem a gyermekkori leukémiás megbetegedések számának emiatti növekedése. A veleszületett rendellenességek gyakorisága sem emelkedett a csernobili baleset következtében. Jelenlegi tudásunk szerint tehát Magyarországon nem mutatható ki a csernobili atomerőműbaleset káros egészségügyi hatása.